Üdvözlet minden olvasónak
Mai és egyben első bejegyzésemet egy Sigur Rós videóklippel kezdtem, mert egy olyan gondolatot közvetít számomra, amivel úgy érzem, foglalkoznom kell. Itt nem a másságra gondolok, hanem az emberek különbözőségeire.
Akármennyire is elkoptatott szavak mégis mindenki más. Eltérünk egymástól hiszen különböző építőkockákból épültünk fel. Ha elfogadjuk, hogy minden egyes személyiség a külső hatások, és a belső gondolatok összeségéből születő építmény, akkor be kell látnunk, nincs két egyforma. Bár vannak közeliek és vannak nagyon eltérőek, vannak melyek kevésbé csicsássak, és vannak melyek szinte palotára hasonlítanak. Minden az építőellemek mennyiségétől és minőségétől függ. Mégis kevesen gondolkoznak el azon, hogy a különbözés, egy magától értetődő fogalom, és kirekesztik a közösségből aki bármilyen nemű különbözőséget felvállal. Ezért kevesen vannak, akik a gondolataikat, az énjüket mindenhol mindenkinek ugyanúgy merik mondani/mutatni. Hiszen a hovatartozás érzet, minden emberben erősen jelen van.
| A kaleidoszkóp egyszerű és bámulatos. Elég, ha tíz különböző alakú, más-más színűre festett üvegdarabkát helyezünk el benne, mielőtt lezárnánk. A tükörrendszer elvégzi a dolgát. Aztán megrázhatjuk tízszer, tízezerszer, és soha többé nem fogjuk látni ugyanazt a mintázatot. Az ember nem egyszerű, de bámulatos. Őbenne nem tíz, nem is tízezer, és nemcsak más-más alakú és színű üvegdarabka van elhelyezve. Különben is, az ember nem lezárható, mint egy kaleidoszkóp, ezért folyton-folyvást belékerül valami új, és mégis van egy ismeretlen pillanat, amikor végérvényesen rögzülnek benne a tükrök. (...) Minden embernek megvan a maga tükörrendszere, ami csak a sajátja. | ||
| Ancsel Éva | ||
